2010. szeptember 3., péntek

Bevezetés a lemuriai próféciákba


Bevezetés a lemuriai próféciákba

An Introduction to the Lemurian Prophecy 
Master Guide Kirael through the mediumship of Kahu Fred Sterling
© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com


Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/




Első könyvében [„Kirael: A Nagy Változás”] Kirael mester tanácsadó az olvasóknak Lemuria ősi kontinensét és az ott fejlődő szeretetközpontú lények számos érdekes jellegét mutatta be. Az évek során Kirael mester tanácsadó folytatta, hogy említést tegyen Lemuriáról és annak fontosságáról, mely a Földre vonatkozik jelenlegi fejlődési szakaszában. Legutóbb, Kirael mester tanácsadó egy új szenvedélyt– és sürgető kérést – fejezett ki, hogy Lemuria világát hozzuk napvilágra azon fénytevők javára, akik most ébrednek fel. Kirael mester tanácsadó, közvetítőjeként Kahu Fred Sterlinggel, lediktált egy minden részletre kiterjedő könyvet Lemuriáról és annak bölcsességéről, melynek címe: „Kirael: Lemuria öröksége a Nagy Változásra”. Ez a cikk az ebből a könyvből származó szemelvény-sorozat első része.

*          *          *

KIRAEL: Ha megnyitod szíved és – agyad helyett – szíveddel olvasol, ezt a könyvet „ízesnek” fogod találni, mely megpendíti szíved húrjait. Néhányan azt sugallják, hogy éneklek, amikor beszélek. Mások azt, hogy ez csupán a csodaszép példabeszédek egy csokra, melyet egybegyűjtöttek. Amit elmondok nektek, ez barátaim: Amiről beszélek, egy ősrégi olyan időszak, amikor angol nyelvetek még nem is létezett oly módon, mint ahogyan ma, azonban ez barátaim egy olyan idő, amikor az emberek a szívükből beszéltek. Lehetséges, csupán lehetséges, hogy ide megyünk vissza. Tehát, kérlek titeket, hogy engedjétek meg magatoknak azt a luxust, ha akarjátok, hogy szavaimban megtaláljátok a békét és a harmóniát, hiszen akarom, hogy a gyógyulás elkezdődjön.

Látjátok, világotok elérkezett az időben egy olyan térbe, ahol gyógyulásának be kell indulnia, és ezért vagyok itt, barátaim. Itt vagyok, hogy előidézzem ezt a gyógyulást. Itt vagyok, hogy tudassam veletek, hogy van egy nagyszerűbb remény annál, amit valaha is elgondoltatok, hogy létezik, és tekintsünk el azoktól, akik a komor végzetre gondolnak. Szükségetek van arra, hogy képesek legyetek pozitívumra találni minden dologban, amit mondanom kell. Szükséges, hogy képesek legyetek meglátni a szépséget minden tervben, ami rendelkezésre áll.

Reménykedem, megengeditek, hogy belefolyjatok ebbe a csodaszép munkába, mert ha ezt teszitek barátaim, lehetséges, hogy az arra való emlékezésben találjátok magatokat, hogy pontosan azon a helyen vagytok, amiről beszélek – mely egy emlék, amelyet nem érthettek meg, mert a fátylak mögött éltek, az emberi mivolt fátylai mögött. Egy olyan világban éltek, mely azt mondja nektek, hogy a dolgokat egy bizonyos módon kell megtennetek. Azonban itt vagyok én, hogy elmondjam nektek: ez a mód már beteljesített. Ez egy vadonatúj idő, dimenzió. „Mi az Emberek” számára elérkezett az idő, hogy felálljanak, és képesek legyenek kifejezésre juttatni, hogy számukra elérhető ez az út, és már készülnek erre rálépni.

Tehát, ha akarjátok, valahogyan dőljetek hátra, és lazuljatok el. Vegyetek egy óriási mély lélegzetet. Engedjétek meg, hogy átérezzétek szavaim, ahogy olvastok. A legegyszerűbb oknál fogva kérem ezt, mert így írok én, és így küldök át üzenetet a Föld síkjára. Azonban lehetséges, hogy igazából a legfontosabb az, ahogyan meghallotok, hiszen üzenetem tisztasága olyan egyszerű, amilyen egyszerűnek szeretnétek, és lehet olyan összetett is, amilyenné szeretnétek azt tenni. Bár reményeim szerint, módot fogtok találni arra, hogy átérezzétek a megértés szabadságát, hogy egy időszak létezett jóval azelőtt, mielőtt az időt mérték volna.

Ebben barátaim, részünk lesz abban, amit mi lemuriai próféciának hívunk, egy jóslatnak, ami a legnagyszerűbb változás, melyet az emberiség valaha is elérhet. Látni fogjátok, hogy van egy felemelkedettebb érzés, egy nagyszerűbb megértés és egy magasztosabb tudatosság, mely rendelkezésre áll azok számára, akik kutatnak, és azok számára, akiknek írtam ezt a könyvet, avagy, a világ kutatói számára. Hadd induljon el az utazás barátaim. Barátaim, fontos, hogy felismerjétek, hogy ez a világ, melyet Földként ismertek, számos benépesüléssel bírt. Nem az elsők vagytok, és bizonyára nem is az utolsók. Azonban értsétek meg ezt: el akarlak vinni titeket abba az időbe, amikor a Teremtő hagyta, hogy a Föld mentesüljön minden lénytől. Valójában, az egyetlen dolog, ami megmaradt belőle, az a gyönyörű ásványi szövet volt. Legtöbbetek el fogja fogadni azt a tényt, hogy a Teremtő bármit képes átszőni, amire vágyik. Csupán arra van szüksége, hogy egy bizonyos számú gondolatot összerakjon, majd ezek a gondolatok elkezdenek részecskékké válni, és valósággá lesznek.

Tehát, pillantsatok rá erre a világra, erre a gyönyörű bolygóra, melyet egy napon Földnek hívtok, és tudjátok, hogy a Teremtő még egyszer teljesen lesöpörte. És most, ez volt az újrakezdés ideje. Tehát, nekilátott, ahogy mindig is teszi: a nagyszerű ásványi szövetet átfonta minden szerelmével és fényével, és a Teremtő elkezdett gondolni, és nekilátott, hogy táplálja gondolatait; a fejlődés [evolúció] ősrégi érzete elkezdődött.

Így megalkotta az összes részecskéjét, és elkezdte hozzáadni az ásványi szövethez. Ahogy mindig, a növények gyönyörű szövetével látott neki. Ezek a növények kezdetben egyszerűek voltak, azonban rövid idő alatt hozzáláttak a fejlődéshez. Kezdtek megerősödni. Közülük néhányat fa szövetként ismernek, és az égig érnek, valamint vannak az alattuk lévők, melyeket árnyékuk táplál. A nap elkezdte feltölteni gyönyörű virágokkal a nagyszerű füves réteket. Barátaim, és itt volt a bolygó, amely ráébredt a növény szövetre.

Teljes pompájában, utána a Teremtő világra hozta azt, melyet mi a rovarok szövetének tartunk, mert ez a szövet volt az, mely felgyorsíthatta a fejlődést. Szárnyat adott a lényeknek, és táplálták egymást. Majd felvették a növények csíráit, és elültették őket szerte a világon. Így tárult ki a fejlődés [evolúció] a maga teljességére.

Barátaim, nem sok időbe telt, míg a Teremtő Isten utána felajánlotta erre a vidékre más világok nagyszerű gondolatait, és ezek a gondolatok az állati szövet formájában léteztek; ez szőtte össze a részecskéket. Más világokból származó legpompásabb állatok váltak valósággá ezen a bolygón. Szabadon sétáltak, ha akarjátok, félelem nélkül. Csupán egy gondolatuk volt, és ez a fejlődés volt. Tudatosságuk sokkal nagyszerűbb volt, mint a növényi szöveté. Azt gondolták, hogy egymást kell táplálniuk, és világra hozták fajtájuk legjobbjait, mert egy napon tudták szívük energiájában, hogy a Teremtő minden szeretetében folytatja fejlődését, és megalkotja azt, amit ismét emberi élménynek hívnak.

Lemuria világa: Barátaim, miért feltételezitek, hogy olyan fontos a modern kor embereinek egy olyan társadalmat megérteni, mely oly régi, amit lemuriai fajnak hívnak? Miért emlékeztettek arra, hogy az emberek szeretnék tudni, hogy ez a nagy térség, amit Lemuriának hívtak a fejlődés egyesült erejében megélt módon élhetett? Lehet, legfőképpen, lehetséges, hogy a legfontosabb az, hogy miért emlékeztettek, hogy oly sokan írják meg ennek az ősi civilizációnak a történetét? Az én nézőpontomból ez egyszerűnek tűnik. Úgy látszik, mintha itt lenne az ideje a Föld „Mi az Emberei” számára együttesen megérteni, hogy a változás kiemelkedő, és hogy el kell kezdenetek a világotokat egy teljesen eltérő módon szemlélni. El kell kezdenetek egymást fontosnak meglátni. El kell kezdenetek magatokat az élet fényeként szemlélni. Az idő elérkezett az emberi világ számára, hogy felülemelkedjen a bőrszínen, a szemformán, és hogy hozzálásson a határok lecsökkentéséhez, melyek oly sokáig választottak szét titeket.

Tehát, belepillantunk Lemuria ősi civilizációjába. Nekilátunk a maga legszebb módján szemügyre venni. Látni fogjuk annak az időnek „Mi az Embereit”, akik harmonikusan tudtak együtt élni az összes életformával. Bele tudták szőni energiáikat a növények, és az állatok közé, sőt, még az ásványi világ közé is, és elértek egy nagyszerű tudatosságot, miszerint minden élhet egyetértésben. Elkezdhették meglátni a jövőt, mely olyan szépségben bontakozott ki, hogy semmi sem állíthatta meg.

Barátaim, ezért beszélünk arról a dologról, melyet a tudatosságban történő Nagy Változásnak hívnak. Ez egy olyan világ, ami lehet, hogy önmagát megelőzte, azonban ez még mindig egy olyan világ, melyre megéri rápillantani, mert ez az a világ, amilyenné egy nap váltok – a szeretet világa, a fejlődés világa, egy világ, melyet egy gondolat erejébe hoztak össze, felébredve a gyógyulásra, ráébredve a szeretetre / szerelemre.

Ez a kontinens, ami – ahogy mi mondjuk –annak a legnagyobb részét foglalta el, ami most a Csendes-óceán, megkezdte útját a Teremtő részecskéinek emberi formában történő felébredésével. Ezen a tájon sétáltak a leggyönyörűbb módon. Nem azért léteztek, hogy felülmúlják egymást; egyszerűen léteztek azért, hogy fejlődjenek. Különös gondot fordítottak arra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy minden egyenlő. Megbizonyosodtak arról, hogy egyik életforma sem szorította háttérbe a másikat. Annak a megértésével kezdték, hogy élhettek együtt, ami ellentéte a különélésnek.

Nagy örömömre szolgál bemutatni nektek ebből a világból a sok különböző energiamintát. Örömömre szolgál bemutatni nektek ennek az időszaknak a nagyszerű lényeit. Örömömre szolgál megmutatni nektek, hogy hogyan mérték meg világukban a különböző dolgokat. Azonban legfőképp, örömmel nyitom fel szemeteket és gondolati rendszereiteket egy olyan életmódra, mely egy nap a tiétek lesz ismét. Tehát utazzatok velem most, ahogyan belefogunk.

Szeretném tökéletesen tisztázni, hogyan őrizték meg történelmüket, hogy meglássátok, történelmüket egyik generációról a másikra őrizték meg azok, akiket a törzsek öregjeinek tekintettek. Ha akarjátok, megbízták őket azzal a megértéssel, hogy mindig tökéletesen kell lenniük. Tehát, mindig nagy megtiszteltetésnek számított a krónikák őrzőjének lenni.

Ezeket a krónikákat lebontották olyan dolgokká, amit „lélekutaknak” [souljourns] hívtak. Ezek a lélekutak az emberi élmény legelejénél kezdődnek és kiterjednek addig a napig, amikor az utolsó lemuriai leélte életét. Mindent e között, ezekben a lélekutakban őriztek meg barátaim. A történelem évezredei során ők a legnagyszerűbbek minden közül.

Hogyan van az, hogy mi, a Tanácsadás világában hozzáféréssel rendelkezünk ezekhez? Azért van, mert mi vagyunk azok; mi vagyunk a tanácsadók, útmutatók. Rácsatlakozhatunk a múlt kiváló korszakainak a krónikáira és megismeréseire. Meghallgathatjuk, ahogy a nagyszerű kibontakozó történetek összeolvadnak az egyik generációból a másikba, és ebben áthozhatjuk őket nektek, mert ez egy nagyszerű idő, és egy nagyszerű hely. Valamint legfőképpen, ahogyan már állítottuk, ez az, amiről úgy találjátok, hogy saját kibontakozó kalandotokká válik.

A lemuriai lények nem rendelkeztek olyan kormánnyal, mint ahogyan azt ma elismeritek. Többnyire olyan módon álltak fenn, amit abban az időben tanácsnak hívtunk. Azért, hogy megértsétek, hogy a tanács volt az az energiaminta, mely növekedett, és megkezdte saját kibontakozását megtapasztalni, valamint lefektettek egy mintát, mely révén a többi ember követhette őket. Nem volt olyan sok törvény, mint amennyi élmény, hiszen kipróbálták az összes többi folyamatot. Elérkeztek egy nagyszerű tudatossághoz, miszerint annak érdekében, hogy beteljesítsék végzetüket lemuriaiakként, meg kell találniuk a harmóniát a kapcsolatok minden szintjén.

Fontosnak hiszem megemlíteni itt, hogy az egyik legfontosabb rész bárkinek, bármely lénynek ahhoz, hogy tanácstaggá váljon az volt, hogy a legkiválóbb összpontosítással kellett rendelkeznie, és a legnagyobb összpontosítás volt azt akarni, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, lecseréljék őket, hiszen útjuk a fejlődés volt, és csupán akkor tudtak fejlődni, amikor kinn voltak különböző valóságokat gyakorolni. Azok, akik egy tanácshoz tartoztak, kitartóan megőriztek mindent, amit megtanultak, míg egy új tudás nem vált valósággá.

Így alkották meg a lemuriaiak útjukat a tanácsba, majd ki a tanácsból egy másik tanácsba. Léteztek tanácsok, melyek minden kérdést megoldottak, és ezt mindig a legszebb és legigazságosabb lépésekben tették, mert azt mondták, hogy nincs szükség arra, hogy bárki veszítsen.

Tehát, hogyan bírtak azzal, melyet manapság győztes-győztes típusú energiának hívnátok? Ez egy kibontakozás volt barátom, példátlan a történelemben. Kibontakozás volt, mely révén tudták, hogy a szeretetnek / szerelemnek kell lennie a válasznak mindenre. Ez nem tündérmese. Ez nem meseszerű körülmények sora volt, ahogy ma hívják. Ezen tanácstagok nagy komolysággal látták el tisztségüket. Mivel tudták, hogy egy nap egy tanács elé kell állniuk, megbizonyosodtak arról, hogy az a tanács, melyet képviseltek olyan nyitott és megfelelő volt, amilyen lehetett, hiszen tudták, hogy minden végső döntést a tanácstagok hozzák meg, és ezen tanácsok csupán azért léteztek, hogy megvizsgálják, vajon mindenki győztes lett-e.

Alkalmazták a bölcs tanításokat, melyeket időről időre ismét az ősök adtak tovább, hogy szemügyre vegyenek egy nagyszerű esemény kibontakozását, és benne fejlődjenek minden lehetséges alkalommal. Sosem fordult elő, hogy visszatekintettek volna azért, hogy megvizsgáljanak valamit, amit nem tudtak fejleszteni. Ez mindig arról szólt, hogy megteremtsék az időszak legszebb varázslatát.

A tanácsot szolgálni nem jutalom volt, hiszen igazán a kötelességetek, az egész emberiség kötelessége, hogy fejlődjön. Nyíltan beszéltek az angyalokkal, és a tanácsadókkal. Olyan módon beszéltek egymással, hogy minden tiszta maradt. Azonban a legfontosabb ma, amit akarom, hogy megértsetek – habár az emberi elme fogalmilag nem képes teljesen megérteni, hogyan volt képes egy tanács egy teljes társadalmat vezetni – hogyan bonthatták fel a tanácsokat különböző formációkba, mely mindig képes volt előhozakodni a válaszokkal. Sosem hagytak el egy tanácsülést sem döntés nélkül, olyan határozat nélkül, mely nem az egész emberiség legjavát szolgálta.

Nem egy emberről, egy csoportról szólt; ez az egész emberiségről szólt. A Teremtő Életének megéléséről szólt. Arról, hogy hogyan voltak képesek a következő szintre fejlődni. Legfontosabban, evolúciójukról [fejlődésükről] szólt, mert csupán meg akarták vizsgálni, milyen messzire mehetnek tovább az emberi lét fogalmának útján, mégis úgy élni, mint a Teremtő, mint egy megtestesült fénylény. Ily módon vitték magukat előre.

Ahogy megvizsgáljuk a lélekutazókat, sosem találunk egyetlen egy alkalmat sem, ahol eltévedtek volna evolúciós útjukon. Sosem fogunk egyetlen alkalmat sem meglátni, ahol valamire nem tudtak rájönni, mert látod, mindig megnyitották szívüket. A szeretettel / szerelemmel figyeltek. Rátaláltak arra az élményre, mely segíteni tudott nekik továbblépni a következő szintre. Ez mindig arról szólt, hogy megpróbáltak rálelni a végeredmény szépségére. Így voltak mindig sikeresek.

Ahogy egy pillanatra félrerakjuk a tanácsokat, szeretném, ha megvizsgálnátok a lemuriai lények társadalmát – egy társadalmat, mely nem a hierarchiában élt, hanem egy a tudatossági szinten. Mivel mindenki tisztában volt ezzel, valójában, ha valaki tovább volt ott, és többet látott, akkor tanulhattak tőle. Így bántak az öregekkel, nagy tisztelettel, melyet megérdemeltek.

Azonban nem használták mindig azt, amit az öregektől tanultak. Ismét, beléptek abba a tér-időbe, ahol megnyitották szívüket egy olyan világra, melyet előttük éltek. Megláthatták más fénytevők generációit, és felvehették velük a kapcsolatot egyszerűen azáltal, hogy átutaztak a tér-időn. Itt voltak képesek rálelni a nagyszerű tanácsadásra.

Nem tanultak mások hibáiból. Mások nagyszerű felébredéséből tanultak. Önmagukban látták azt a dolgot, ami előrevitt valamit, és ezen fejlődtek, bontakoztak ki. Sosem tanultak a letűnt idők keserves munkájából. Csupán abból tanultak, mely lehetséges és új volt. Mivel mindent megvizsgáltak, amit elvégeztek, és csupán ennek a legszebb részeit választották ki, mivel ez volt az ő utazásuk, hiszen tudták, egy nap számíthatnak arra, hogy rálelnek valamire, és ebben felfedezést tesznek. Felfedezésük pompás volt. A tudatosság új birodalmait nyitotta meg, egy teljesen új lélekút nyílt meg.

Tehát, látjátok barátaim, nem volt szükségük kormányra. Nem volt szükségük a rendőrség erejére. Nem volt szükségük senkire, hogy megfigyelje őket, hiszen önmagukat figyelték meg, és saját fejlődésükkel törődtek, az egész fejlődésével, a létezés fejlődésével, evolúciójával. Ez az, amire rátaláltak. Ezt táplálták. Ez tartotta meg őket annak, amik.


Kahu Fred Sterlingről
Több mint 20 éve, Kahu Fred Sterling kizárólagos közvetítőjeként szolgál Kirael mester tanácsadónak, aki egy hetedik dimenziós oltalmazó lélek. Ő a szerzője számos könyvnek, többek közt: „Kirael: A Nagy Változás”, „Kirael: Lemuria öröksége a Nagy Váltás okán”, és „Kirael: A Tudatos Teremtés Tíz Alapelve” című könyveknek, illetve megosztja üzeneteit a világban tanfolyamokon, cikkeken, hangfelvételeken és a www.kirael.com oldalról elérhető közvetítéseken keresztül. Kahu Fred Sterling gyógyító mester is, a Szignál Sejt Gyógymód [Signature Cell Healing™ modality] úttörője.

© Fred Sterling
Contact: Lightways Publishing
3075 Kalihi Street, Suite 101, Honolulu, Hawaii, 96819, USA
Lightways@Kirael.com Tel: + 808 952-0880 www.Kirael.com
Fordítás: Clarissa
https://univerzumi-tudatossag.blogspot.com/



Kérem minden olvasótól, használja józan ítélőképességét! Kérek minden bejegyzést egy bizonyos fokú tisztánlátással kezelni! Tehát, mindenki maga döntsön az üzenetek hitelessége felől. Mindenki vizsgálja meg az üzeneteket, és kérje ki Szíve véleményét, hiszen sosem téved!
A fordító / szerkesztő nem vállal felelősséget az üzenetek hitelességéért.

Fred Sterling

Fred Sterling

A szerzői jogokra vonatkozóan


Az oldalon található tartalmak felhasználása Kahu Fred Sterling (https://kirael.com/) és a fordító előzetes írásbeli engedélyével lehetséges.

Köszönöm az együttműködést.

Clarissa